soil

muller-daniel-vers:

már nem ível felfelé semmi
vagy megállt vagy alszik
pihenni egy új ismeretlennel
összeadódni
redukálódni
reggeli vízre szomjazni
mert ott zuhan le a tenger
a két medencecsont szorosában
aláhullik
kioltja a fejemben égő házat
otthontalanok
meztelenek vagyunk
kilátszódnak a belső szerveink
te kedves…